Kalóz kalap

Közkívánatra leírom, hogyan készült a kalóz kalap. :))
Az alapja 2 fekete fotókarton kb. A2-es méretben. Egymásra fektettem őket, megrajzoltam a formát, majd kivágtam. A széleit összeragasztottam, kivéve az alját, ahová a fej kerül. Fehér akrilfestékkel, temperával (vagy ahogy én csináltam: fehér zselés tollal- mert épp csak az volt idehaza, a többi beszáradt) ráfestettem a halálfejet.

A mi gyerekeink elég nagy fejűek, ezért a hátsó karton aljába lyukakat készítettem és kalapgumit fűztem bele, ami az áll alatt tartja a kalapot leesés ellen.

A maradék karton részből egy halálfejes zászlóra is futotta, amit hurkapálcára ragasztottam.

Kb. ennyi. :)) Sok sikert az elkészítéshez, ha valaki hozzáfogna!

Hihetetlen család

Nem, a mi családunk tagjainak nincsenek olyan különleges képességei, mint a rajzfilmbelinek :) A hihetetlen inkább a gyerekek fantáziájára vonatkozik. Igazából tetszik nekem, hogy még úgy gondolják, karácsonyra bármit kérhetnek, (lásd Vilit és a leszedhető almafát) vagy hogy farsangkor bármilyen jelmezbe bújhatnak, akkor is ha kikerekedik a szemem egy-egy ötlet hallatán.

A tavalyi farsang után (amikor Lelle pillangó volt az oviban, Vili kalóz a suliban, -sk. karton kalapban- Nándi meg még csak itthon próbálkozott) a következő ötletek merültek fel az idei évre: Lelle akkor még szarvasbogár (!!!!!) akart lenni, Nándi Támadó. (Vagyis katona, lovag, bármi harcos.) A szarvasbogártól azért picit beijedtem, de gondoltam, van még idő, még meggondolhatja magát. Így is lett, később a szarvasbogár átalakult Csipkerózsikává. Még novemberben beszereztem 1-1 kelléket, mint a fa kard és fa pajzs, Lellének pedig volt egy kísérőlány ruhája, mellé vettem egy villogós pálcát. Január elején aztán megint változott a jelmezterv: Lelle most éppen delfinnek (!!!!!) szeretett volna öltözni, Nándi pedig dudásnak. (Kérdeztem Lellét, miért éppen delfin? Mert annak a hangját tudja utánozni. És tényleg. ;)) Nándi pedig a szilveszteri dudák hatására.) Meg is békéltem volna a helyzettel, de az oviban hirtelen előrehozták a farsangi bulit február végéről mostanra. Így tehát szelíd tereléssel mégis inkább a Csipkerózsikát és az őt megvédő Hős Lovagot gondoltam gyorsabban megvalósíthatónak. A többi tervet eltettük jövőre.
Idén így néztek ki a farsangi bulin:


Nándi sisakja sima fehér kartonból készült, a rostély oda van varrva két oldalra, mivel a miltonkapcsokat nem találtam elég biztonságosnak egy óvodába. (Az autók kerekeit is kiszedik, mit nekik akkor két miltonkapocs...) Azután, miután összeragasztottam és varrtam, lefújtam ezüst festékkel, amit akciósan vettem karácsony után az egyik bevásárlóközpontban.
Lellének gondoltam csúcsos süveget fátyollal, de ő annyira a csillogós, gyöngyös "koronáját" akarta feltenni, hogy nem erőltettem.

Vidám farsangolást! :))

Újabb blogdíjak

A napokban újabb blogdíjakat kaptam kedves olvasóktól, ismerősöktől. Magnes olyan szívet melengetően fogalmazott: "olyan embereknek szeretném továbbküldeni akik szebbé teszik a hétköznapjaimat. Mivel Te ilyen ember vagy, így megtisztelnél, ha elfogadnád." Nagyon szépen köszönöm és nagyon örülök, hogy így gondolod! :) Ennél többet blog nem is tehet. Márminthogy szebbé tesz hétköznapokat.

Rikától és Teebolyától egy másik fajta blogdíjat kaptam, ezt is nagyon köszönöm és jól esik, hogy olvastok. :))

Az első díj szerint 7 dolgot kellene elmondanom magamról és 7 embernek továbbküldeni, a második szerint csak 5 embernek továbbküldeni. Legyen kompromisszum, oké? Mivel elmondtam már 7 dolgot, ezért inkább elmondok 7 újabb dolgot, de csak 5 embernek küldöm tovább. Hmm? Beleegyeztek? ;)

1. Újabb elhatározásom, hogy angolul tanulok. Igen, jól olvastátok. Már bele is kezdtem Vero segítségével, remélem mindkettőnknek lesz kitartása vinni ezt a dolgot!

2. Egyszer már jártam 1,5 hónapig, szervezett angol tanfolyamra 7 éve. Így nézett ki az oda jutásom: este 5-kor kezdődött, ezért felszálltam a buszra, az akkor még 2,5 éves Vilivel. Útközben, mivel Vili mindig elaludt a buszon, egy bizonyos megállónál felszállt a férjem is. 3 megállóval később én leszálltam és mentem a tanfolyamra, a férjem ment egy kört a gyerekkel és a busszal, hogy ne kelljen rögtön felébreszteni, mert elég rossz dolog alvó gyereket felébreszteni. (Elég csak a nyűgösségre gondolni.) Azt hiszem ez hetente kétszer ment, már nem emlékszem mely napokon, de januártól március közepéig tartott, hóban, hidegben. Ami nyelvtant tudok, azt onnan tudom (tudom?, ááá...), ami plusz szókincsem van, az meg szinte mind a scrap miatt van.

3. A félévnek 13 emberke esett áldozatul matematikából. Mindezt egyetlen osztályban "értem el". Érdekes módon senki sem reklamált érte, remélem értik, hogy értük teszem és nem ellenük. Ideje lenne még most felébredni...

4. Szeretnék kötni magamnak egy garbós pulóvert. Az alapanyag évek óta itt van, az idő majd csak megérkezik hozzá. :))

5. Alapvetően konfliktuskerülő vagyok. Ma már. Régebben nagyobb szám volt és véleményem még ma is mindenről van, de már sokszor mérlegelem, hogy érdemes-e belefutni felesleges energiákat felemésztő vitákba. Így sokszor meghátrálónak tűnök, pedig csak sokszor nem érzem érdemesnek a vitát. Olyan "vihar a biliben" típusú tyúkperekben. Épp ezért, ma mindenki meglepődik rajtam. Aki régebbről ismer, az azért amilyen ma vagyok, aki mostanában ismert meg, az pedig akkor, amikor vitázom valamiről, amiért igenis érdemesnek tartom. :)

6. Valamikor orvos (is, meg közgazdász) akartam lenni. :) A tanulmányaim teljesen rendbenvalóak lettek volna hozzá, de biosz sávon egy gombából sikerült olyan vastag metszetet készíteni, hogy a mikroszkóp nem világította át és ezt többszöri nekifutásra sem sikerült elfogadhatóvá vékonyítani. :)

7. Úgy érzem, a tágabb családomnak köszönhetően kereken látom a világot: látom az értelmiségieket és látom a mezőgazdaságiakat. Élem a várost és élem még a falut. Vagyok igazi, falusi disznóölésen és eszek igazi disznó- és csirkehúst. Volt szerencsém még ismerni az üknagymamámat is, a nagyszüleimtől/szüleimtől hallottam sok régebbi történetet, a családunkról, az akkori világról, ahogy ők látták, ahogy ők megélték. Ezáltal azt hiszem nagyon gazdag vagyok.

+1: Erről jut eszembe: szeretnék majd készíteni egy családfát, de majd kb. 70 éves koromban készen is lesz. :P A fél család nevei már készen vannak hatodíziglen, de egyéb adatok és a másik ág még hiányzik.

És az 5 ember, akiknek tovább küldöm: Linsey, Bobo, Hana, Klári és Mesi (hátha egyszer folytatja a blogolást ;)).

Varrógép

Az agyam egyre egy új varrógép körül forog. (Aztán a szemeim forogtak, amikor megláttam az árukat. :O)

Mire is kellene nekem egy újabb gép, hiszen az alapvarrásokat a mostani Prima is tudja? Négy lépésben, de anyagforgatás nélkül gomblyukaz, strech és láthatatlan öltéseket is tud. Mint kiderült, ha leszedem a talpat és lesüllyesztem az anyagtovábbítót, akkor szabadkézi tűzést is tudok rajta. Szabadkaros, tehát nadrágszárak, kézelők nem okoznak gondot. Alkatrészei fémből vannak, kilóra is "hozza magát", van benne anyag. A tavalyi (pont) adventi makacskodásától eltekintve nem hagyott cserben és nagyon sok mindent meg tudtam varrni vele. Ha már azok árát nézzük, akkor bőven behozta a 15 évvel ezelőtti 30 000 Ft-os árát, amit a nászajándék pénzünkből ráköltöttem.

És mégis mocorog a kisördög. :O Elnézve a foltvarrósok gyönyörű munkáit, szeretném, ha picit hímezni is tudna. Nem nagy faxnit, de mégis... valami díszítőset. (Mert én kézzel nagyon böte -ahogy errefelé mondják- vagyok a hímzéshez.) A Jézuska megtámogatott egy kicsit, mondjuk épp csak annyira, hogy nyomás legyen rajtam, a "Még nem vetted meg a varrógépet?" miatt, mert persze a család messze nem tudja összehozni a 80 000 Ft-os gép árának felét sem -nyilván nem is vártam-, hiába itt volt a karácsony és itt lesz a szülinapom. 100 000-től többet magam sem szánnék rá, -még akkor sem, ha ez is társam lesz 15 évig- hiszen tényleg csak egy kis hímzés-tudás kellene pluszban. Nem szeretnék digitális kijelzőt, nem szeretnék 60 öltésprogramot. Megbízható, fém alkatrészes gépet szeretnék.

A napokban a legkisebb szandálján tönkrement a tépőzár. Konkrétan a szúrós rész lekopott, szinte már csak néhol állt ki néhány tüske. "Mit veszíthetünk?" alapon fogtam a 2 réteg bőr pántot, meg a régi tépőzárat és rátettem egy friss szúrósat. A gép zökkenés nélkül átvitte a 4 réteget. Féltem, hogy el fog törni a tű, de sima 100-as tű (nem speckó farmervarró) is vitte gyönyörűen. És én megint "elaltattam" a kisördögöt, de a tesóm bejelentkezett a régi gépemre, hátha mégis...

Azért akinek van bevált ötlete egy jövőbeni varrógépre, ne tartsa magában! :))