Ha tetszik, oszd meg: FacebookAdd a Twitter-heziWiWeMail

2018. november 1., csütörtök

Órák

Egy öt tagú családban nagyon fontos az idő. Főleg reggel, indulás előtt. :D Két nővel pláne. :P

Csak a vendég wc-ben nincs óra ma már. A legutóbb elkészült órák a gyerek/vendég-fürdőben, és a fiúk szobájában kaptak helyet. 3 db 30 cm átmérőjű óralap-alapot vettem, majd két hét múlva megérkeztek hozzájuk a sweep (csendes, mert nem kattog, hanem folyamatosan mozog a másodpercmutató) óraszerkezetek. Ekkor kiderült, hogy az óraszerkezet tengelye rövidebb, mint az óralap vastagsága. Ilyesmi sosem szokott elriasztani: némi faragás és a probléma megoldva.

A fürdőszobai óralapot befűrészeltem 3 helyen. Így lett négy sáv. A sávokat kifestettem akril festékkel kékre és fehérre. Megterveztem a számokat, majd transzfertechnikával felvittem az óralapra. Végül beillesztettem az óraszerkezetet, N. pedig felfúrta a fürdőszoba falára.


Vili óráját a konyhai tábláknál használt  fekete táblafestékkel festettem. Ezek után csak a számokat kellett kitalálni, amiben persze inspirációként segített a net.


Mint látható, ez sem sikerült elsőre, de szerencsére letörölhető az elrontott rész. :)


Végül ez is a helyére került.


Nándi órája eredetileg Real Madridos lett volna, de az idő múlik, közben pedig CR7 átigazolt a Juventushoz. Azóta Nándi kettősségben él: CR7 és a Real Madrid között nem tudott választani. Kompromisszumként Forma 1-es órát kért. :)
Az autót nem vállaltam transzferrel megoldani, így az ragasztott kép lett, a számok, pontok pedig a fürdőszobai órán megszokott transzfer, amit aztán át kellett festenem filccel, hogy tényleg látszódjon is.


Ma felkerült a szobája falára. :)

2018. szeptember 9., vasárnap

Az ország tortája - Vili tortája

Amióta létezik ez az "Ország tortája" sztori, a sárgabarackos kölestorta nyerte el legjobban a tetszésemet. Ha lehetőség volt rá, akkor ezt kértem cukrászdában és bevallom: meg sem néztem, hogy kellene elkészíteni.


Vili most betöltötte a 18-at és valamilyen barackos tortát kért. Mivel még mindig tartom, hogy amíg tudok és igény van rá, saját sütésű tortát készítek, idén eszembe jutott a kölestorta. Miután elolvastam az elkészítését, picit megrettentem, de aztán kiderült, hogy nem az elkészítése a legnehezebb... hanem a hozzávalók beszerzése. :(

Elkészítés délelőttje, Auchan: se köles, se mandulaliszt, de még lenmag sem. Eladó -akitől mindezek új lelőhelyét megkérdezhettük volna- még annyira sem.
Futás a Sparba. Köles, lenmag kipipálva, mandulaliszt viszont nincs. Mivel az idő szorított, hiszen másnap már buli, ez a torta most graham liszttel készült. Így is finom lett, bár a kellő szilikonforma sem állt rendelkezésre. Maradt az a megoldás, hogy késsel kivágtam a mélyedéseket, amit gondos kezek megtöltöttek (meg a hasukat is :P ) baracklekvárral.



Anya sárgabarack befőttje van benne és a díszítés is az, a csokiszívek vásároltak. ;)

2018. július 31., kedd

Fém táblák

Fa táblák után jöjjenek a fém táblák! Tetszenek ezek a retro-táblák, sajnos magyar felirattal nagyon kevés jópofa feliratú van, ami van, az sem illik gyerekszobába. Mindháromnak ígértem ugyanis egy-egy dekorációs táblát. ;)
A megvalósult táblák a következők:

Inspirációt a netről szedtünk, illetve A Pál utcai fiúk musical után Nándinak nem volt kérdés, milyen táblája lesz... egyszer. ;)
Egy céltalan kóborlás a Jysk-ben, és máris kapóra jöttek az 500 Ft/db akciós árú fémtáblák, ráadásul hátul két akasztó is van mindegyiken.
Otthon a nekem nem tetsző előoldalt lefestettem akrilfestékkel. Makacs kép volt, 3 réteg fehér ment rá, igaz, a harmadik már csak spray volt.
Jött a stencilezés...


 


Az utcanévtáblát nem stencillel csináltam, mert a betűk túl aprók lettek volna, ami miatt összefolyhat ott a festék és nem lesz olvasható. Vagy az egész egy ronda paca lesz. Gondoltam: jó lesz transzferrel. Nem, sajnos az sem lett jó, mert erre az akrilfestékre nem nagyon akart átmenni a máshol olyan jó szolgálatot tevő lézerfesték.


Maradt a megoldás: kifestettem CD marker filccel. Szerintem jó lett. :)




2018. július 29., vasárnap

Nagymamám varrógépállványa

Egy hároméves projektnek ma került pont a végére. :O
Nagymamám varrógépéhez rengeteg emlék fűz. Akkoriban ez volt az egyetlen varrógép, ami vitte a valóban vastag farmernadrágjaimat, amit mindig fel kellett hajtani. Ettől persze még vastagabb lett. Valamiért nem futotta nekik Singerre, maradt a jó kis Adria, de ez a lábbal-taposós vitt mindent. Sajnos a gépet magát még dísznek sem sikerült megmenteni, annyira berozsdásodott, maradt az állvány. Az első FB bejegyzés, amin a retusálás már látható: 2015. augusztus 24-én kelt és ez a fotó szerepelt rajta:

A több rétegnyi festéktől nem volt egyszerű megszabadítani, de szeretem a kihívásokat és amiben látok fantáziát, azt (idővel) megcsinálom. Tehát Hideg zsíroldóval, Cif-fel, spaklival, fogkefével, csavarhúzóval (a díszesebb, hozzáférhetetlen részeken) megtisztítottam. Volt mindenféle réteg, aranyszínű, fekete olajfesték, büdösnél büdösebb...



Ez alaposan megizzasztott, pihentem is rá néhány hetet, majd jött két réteg fekete Hammerite kalapácslakk, (rozsdamarózni már nem maradt energiám...) és végre bekerült a házba, ahol állt további két évet. Egy 2016. december 4-i FB bejegyzésnél látszik, hogy egy gipszkarton darabot fektettünk rá asztallapként, úgy használtuk. (Közben nézegettem, hogy fehér vagy barna színben lenne jobb az asztallap.)


Idén már mindenképpen szerettem volna normális asztallapot és találtam is nekem megfelelő méretű táblásított fenyőt az interneten... az OBI kínálatában. Kár, hogy felénk nincs OBI. :( Így hoztunk a nyaralásból. Tudom: más emléktárgyakat hoz, nekünk még épp befért az utánfutónkra, a biciklik mellé. Útközben Apáéknál megpihentünk és másnap arra járt az ismerős asztalos, aki mint kiderült, be tudja marni a szélét. Megkértük és 1 óra múlva ott volt a szélén mart fenyőlap.


Idehaza az ajtóink speciálisan kevert lazúrjával lazúroztam, (miután egy hetet állt úgy natúr a helyén) majd ugyanezzel a speciális ajtólakkal lelakkoztam és Férj délelőtt ráfúrta az állványra.




Készült: 2015. augusztus 24. - 2018. július 29. Szerintem megérte és nagyon jó érzés ránézni. :)

2017. december 23., szombat

Jászol

Ez a jászol 17 éves. Egy régi Burdában volt a "szabásmintája" és az összeállítási útmutatója. Már akkor nagyon tetszett, főleg hogy forgathatós a belső része, de nem volt kinek elkészíteni. Mivel nekünk általános iskolában a technika tantárgy keretében pl. lombfűrészelni kellett és menetet kellett vágni (azt hiszem ez volt a B tanmenet, mert az A az mezőgazdasági tevékenység volt, azt meg nálunk amúgy is napi szinten űzte mindenki), szóval a lombfűrészelést simán bevállaltam volna én is.


Amikor megszületett Vili, akkor kerestem a Burdát, de már ki emlékezett arra, melyik Burdában volt!!! Végül sikerült megtalálni és férj bevállalta az elkészítését. Azóta ez a jászol már mindenféle volt, színesre volt festve eredetileg, a szalmatetőn sokszor tényleg beesett volna az eső, a bábuk néha hiányosak voltak (nem találtuk), néha pedig az egész jászol hiányzott a fa alól. :)

Tavaly szétszedtem és fehérre festettem, de összeállítani már nem volt idő. Így idén már előnnyel indultam, viszont most eszembe jutott a világítás!


A megvalósítás még nem tökéletes, de szerencsére -Apának köszönhetően- nyáron nem felejtettem el a sok szalmaszálat aratáskor, így a tető rendben van! A bábuk mozgatása és a világítás egyszerre még nem megy, de talán jövőre!


A körbeforgatható figurák: egy pásztorfiú, egy lány, két bárányka, majd a három királyok. :)



Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok Mindenkinek!