Ha tetszik, oszd meg: FacebookAdd a Twitter-hezeMail

2010. január 19., kedd

Hihetetlen család

Nem, a mi családunk tagjainak nincsenek olyan különleges képességei, mint a rajzfilmbelinek :) A hihetetlen inkább a gyerekek fantáziájára vonatkozik. Igazából tetszik nekem, hogy még úgy gondolják, karácsonyra bármit kérhetnek, (lásd Vilit és a leszedhető almafát) vagy hogy farsangkor bármilyen jelmezbe bújhatnak, akkor is ha kikerekedik a szemem egy-egy ötlet hallatán.


A tavalyi farsang után (amikor Lelle pillangó volt az oviban, Vili kalóz a suliban, -sk. karton kalapban- Nándi meg még csak itthon próbálkozott) a következő ötletek merültek fel az idei évre: Lelle akkor még szarvasbogár (!!!!!) akart lenni, Nándi Támadó. (Vagyis katona, lovag, bármi harcos.) A szarvasbogártól azért picit beijedtem, de gondoltam, van még idő, még meggondolhatja magát. Így is lett, később a szarvasbogár átalakult Csipkerózsikává. Még novemberben beszereztem 1-1 kelléket, mint a fa kard és fa pajzs, Lellének pedig volt egy kísérőlány ruhája, mellé vettem egy villogós pálcát. Január elején aztán megint változott a jelmezterv: Lelle most éppen delfinnek (!!!!!) szeretett volna öltözni, Nándi pedig dudásnak. (Kérdeztem Lellét, miért éppen delfin? Mert annak a hangját tudja utánozni. És tényleg. ;)) Nándi pedig a szilveszteri dudák hatására.) Meg is békéltem volna a helyzettel, de az oviban hirtelen előrehozták a farsangi bulit február végéről mostanra. Így tehát szelíd tereléssel mégis inkább a Csipkerózsikát és az őt megvédő Hős Lovagot gondoltam gyorsabban megvalósíthatónak. A többi tervet eltettük jövőre.
Idén így néztek ki a farsangi bulin:


Nándi sisakja sima fehér kartonból készült, a rostély oda van varrva két oldalra, mivel a miltonkapcsokat nem találtam elég biztonságosnak egy óvodába. (Az autók kerekeit is kiszedik, mit nekik akkor két miltonkapocs...) Azután, miután összeragasztottam és varrtam, lefújtam ezüst festékkel, amit akciósan vettem karácsony után az egyik bevásárlóközpontban.
Lellének gondoltam csúcsos süveget fátyollal, de ő annyira a csillogós, gyöngyös "koronáját" akarta feltenni, hogy nem erőltettem.

Vidám farsangolást! :))

3 megjegyzés:

Rika írta...

Hát, ez a sztori nagyon tetszik nekem! Tényleg fantasztikus, hogy micsoda fantáziájuk van a gyerekeknek, tanulhatunk tőlük. Nálunk a farsangolás már csak arra szorítkozik, hogy megesszük a fánkot :-))

Atyus írta...

Édesek! Lelle akár tündér is lehetne. :)
Nézz be hozzám, vár egy kis játék!

Jovi írta...

Ó, ez a fantáziálás nálunk is nagyon megy:) Bár nálunk "Vilibácsi" (azaz Gryllus V.) kicsit beszűkítette a kört, heti váltásban akarnak lovag és sárkány, kéményseprő, banya(!) lenni:)
A lovagsisakot elteszem ötletnek jövőre! :)