Újabb blogdíjak

A napokban újabb blogdíjakat kaptam kedves olvasóktól, ismerősöktől. Magnes olyan szívet melengetően fogalmazott: "olyan embereknek szeretném továbbküldeni akik szebbé teszik a hétköznapjaimat. Mivel Te ilyen ember vagy, így megtisztelnél, ha elfogadnád." Nagyon szépen köszönöm és nagyon örülök, hogy így gondolod! :) Ennél többet blog nem is tehet. Márminthogy szebbé tesz hétköznapokat.

Rikától és Teebolyától egy másik fajta blogdíjat kaptam, ezt is nagyon köszönöm és jól esik, hogy olvastok. :))

Az első díj szerint 7 dolgot kellene elmondanom magamról és 7 embernek továbbküldeni, a második szerint csak 5 embernek továbbküldeni. Legyen kompromisszum, oké? Mivel elmondtam már 7 dolgot, ezért inkább elmondok 7 újabb dolgot, de csak 5 embernek küldöm tovább. Hmm? Beleegyeztek? ;)

1. Újabb elhatározásom, hogy angolul tanulok. Igen, jól olvastátok. Már bele is kezdtem Vero segítségével, remélem mindkettőnknek lesz kitartása vinni ezt a dolgot!

2. Egyszer már jártam 1,5 hónapig, szervezett angol tanfolyamra 7 éve. Így nézett ki az oda jutásom: este 5-kor kezdődött, ezért felszálltam a buszra, az akkor még 2,5 éves Vilivel. Útközben, mivel Vili mindig elaludt a buszon, egy bizonyos megállónál felszállt a férjem is. 3 megállóval később én leszálltam és mentem a tanfolyamra, a férjem ment egy kört a gyerekkel és a busszal, hogy ne kelljen rögtön felébreszteni, mert elég rossz dolog alvó gyereket felébreszteni. (Elég csak a nyűgösségre gondolni.) Azt hiszem ez hetente kétszer ment, már nem emlékszem mely napokon, de januártól március közepéig tartott, hóban, hidegben. Ami nyelvtant tudok, azt onnan tudom (tudom?, ááá...), ami plusz szókincsem van, az meg szinte mind a scrap miatt van.

3. A félévnek 13 emberke esett áldozatul matematikából. Mindezt egyetlen osztályban "értem el". Érdekes módon senki sem reklamált érte, remélem értik, hogy értük teszem és nem ellenük. Ideje lenne még most felébredni...

4. Szeretnék kötni magamnak egy garbós pulóvert. Az alapanyag évek óta itt van, az idő majd csak megérkezik hozzá. :))

5. Alapvetően konfliktuskerülő vagyok. Ma már. Régebben nagyobb szám volt és véleményem még ma is mindenről van, de már sokszor mérlegelem, hogy érdemes-e belefutni felesleges energiákat felemésztő vitákba. Így sokszor meghátrálónak tűnök, pedig csak sokszor nem érzem érdemesnek a vitát. Olyan "vihar a biliben" típusú tyúkperekben. Épp ezért, ma mindenki meglepődik rajtam. Aki régebbről ismer, az azért amilyen ma vagyok, aki mostanában ismert meg, az pedig akkor, amikor vitázom valamiről, amiért igenis érdemesnek tartom. :)

6. Valamikor orvos (is, meg közgazdász) akartam lenni. :) A tanulmányaim teljesen rendbenvalóak lettek volna hozzá, de biosz sávon egy gombából sikerült olyan vastag metszetet készíteni, hogy a mikroszkóp nem világította át és ezt többszöri nekifutásra sem sikerült elfogadhatóvá vékonyítani. :)

7. Úgy érzem, a tágabb családomnak köszönhetően kereken látom a világot: látom az értelmiségieket és látom a mezőgazdaságiakat. Élem a várost és élem még a falut. Vagyok igazi, falusi disznóölésen és eszek igazi disznó- és csirkehúst. Volt szerencsém még ismerni az üknagymamámat is, a nagyszüleimtől/szüleimtől hallottam sok régebbi történetet, a családunkról, az akkori világról, ahogy ők látták, ahogy ők megélték. Ezáltal azt hiszem nagyon gazdag vagyok.

+1: Erről jut eszembe: szeretnék majd készíteni egy családfát, de majd kb. 70 éves koromban készen is lesz. :P A fél család nevei már készen vannak hatodíziglen, de egyéb adatok és a másik ág még hiányzik.

És az 5 ember, akiknek tovább küldöm: Linsey, Bobo, Hana, Klári és Mesi (hátha egyszer folytatja a blogolást ;)).