Ha tetszik, oszd meg: FacebookAdd a Twitter-hezeMail

2009. november 22., vasárnap

Mini vallomások

Csuti és Atyus hívott most játékra. Ezek szerint 10 dolgot kell magamról elmondanom.


1. Mivel általában több dolgot csinálok egyszerre, állandó lemaradásban vagyok valamivel. (De ez a blog olvasóinak nem újdonság. :D)
2. Életem egyik rossz(nak tűnő) döntése volt, amikor középsuli elején hagytam magamat lebeszélni az angol nyelvről -a francia nyelvtanár által- és helyette a franciát választottam az orosz mellé. (Igaz, később lett érte "cserébe" egy hetes francia csereút még a vasfüggöny korában, de a mából nézve -informatika tanulásom korában pláne- nem volt jó biznisz...) Most tulajdonképpen csak szavakat tudok angolul, franciául és oroszul is. :O És már illúzió, hogy bármelyiket is normálisan meg tudnám tanulni. Viszont ezt a döntést valamikor meg fogom szkreppelni. :P
3. Visszakerülve a tanításba, meglepődtem, hogy még mindig szeretek tanítani. :)) Függetlenül attól, hogy a gyerekanyag morálja időközben nem a pozitív irányba mozdult. Ez rengeteg szellemi energiát felemészt és a tanítási napokon bizony este 9-kor már elalszom a kanapén.
4. Szeretem a kaktuszokat és pozsgásokat.
5. Szoktam emlékezni reggel az álmaimra, de különösebben nem értelmezem őket.
6. Ha létezik előző élet, akkor én biztosan vízbe fulladtam. :O Gyerekkorom legmegrázóbb verse Petőfi: A Tisza című alkotása, annak is a vége:
"Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!"
Rémálmaim egyike szokott lenni, hogy megyek egy úton, aminek két oldalán már víz áll, az út vége pedig szintén a vízbe veszik.
7. Szeretek táncolni. ;) (Csak ritkán adódik alkalom. :S)
8. Fontolgatom, hogy lecserélem a varrógépemet, de ha idén sem segít be a Jézuska, akkor a project elnapolva, sőt: évelve... :P
9. A házunk még mindig a tervezés szakaszában van. Remélem nem úgy leszünk, mint Petroccelli, aki a második évad végén is lakókocsiban élt a prérin. ;)
10. Nem tudok bájologni -érdekből sem. Valami ilyesmi jellemző rám kifelé: "Inkább bízzanak bennem, mint szeressenek." A "szeretet-feladatot" meghagyom a családomnak. :P

Az 1. pontból adódó okok miatt alig van valaki, akiről ne olvastam volna már sok érdekességet, úgyhogy már ezt sem tudom tovább adni senkinek. :O

1 megjegyzés:

Zsófi írta...

Ha "csak" szavakat tudsz angolul, akkor kicsit mélyedj el benne, mert az angolban pont ez a lényeg: egyetlen ragjuk van az -s (esetleg tágabban értelmezve 2! -(e)d, múlt idő), és amúgy csak egymás mellé teszik a szavakat - igaz a szórend kötött. Egy alap-, közép-szintet pár hónap alatt el lehet érni. Akik az üzleti világban angolul beszélnek, általában nem is tudnak ennél többet!

(Én a legértelmesebb kollégám megkérném mondja el a fő szabályokat a helyedben...)